Texas Bill, a fenegyerek: Lassanként valamennyien ott álltak a fiú körül. A vendéglős whiskyt töltött, és Texas Bill elmesélte egy másik nagybácsija csodálatos történetét, aki a háború alatt Európában küzdött, és egy világhírű festményt hozott magával, amit később vissza kellett adni a Louvre-nak. Közben a lótenyésztő cigarettáit szívta. Azután elénekelt két spanyol szerenádot, és néhány méter színes pántlikát húzott elő az orrából. A sárga garnizon: Öreg bakák tudni vélik, hogy valahol a sivatag legmélyén igenis létezik a Sárga Garnizon! Csodálatos város a sivatagban, szökött légionisták alapították, királyuk egy őrült amerikai milliomos, aki állandóan fejleszti ezt a titkos várost. Van ott minden: pálinka, rádió, gyönyörű fiatal nők, villanyvilágítás és bagó dosztig, csak nehéz eljutni oda. A legtöbb légionista nevet rajta, tudja, hogy mese. Ugyan miféle élet fakadhatna a sivatagból? Az ellopott század: Szomorúan álltak: tiszt és kutyamosó, amikor Hiron kardja a magasba villant, és a kis csapat kifordul a kaszárnya udvaráról. Azután egyre szomorúbbak lettek, ahogy múlt az idő, és semmi hír. Öt hét múltán nyilvánvaló lett, ogy az őrjárattal valami baj történt. És most már Bourdier ezredest küldték ki egy teljes századdal, hogy a Szahara délkeleti részét felderítse. Az eltűnt Hirontól a Kufra-oázisból jött az utolsó rásiójelentés: "Csapatommal az egyiptomi határhoz közel, délkeleti irányba haladva a távolban oázist vagy arab települést láttam. Visszatértem ismét Kufrába, hogy megfelelő víz- és élelemkészlettel lássam el magamat. Elindulok, hogy földerítsem a kérdéses helyet. A katonai térképen az említett irányba csak sivatag van jelölve. Hiron hadnagy."