A bögrecsárdán A Kis utcán innen, a Víz utcán túl, ahol a kurta bajszú nyugdíjas lyukas mogyorót fúr, élt Örzse néne, a bögrecsárdás. Vén banyának csúfolta mindenki, mert olyan rút volt, hogy a pohár fenekére lehetett nézni, de rá nem. Varázsitalért jártak be a legények a csárdájába. A hígabb löttyöt repedt bögrében mérte, ezért a szegény munkanélküliek többnyire csak ezt itták, de ha felhajtottak belőle hárommal, elbírtak volna egy háremmel, ha nem látták volna duplán. A bögrecsárdás Örzse néne egyszer elhatározta, hogy betéti társaságot alapít. Megvolt hozzá a társaság és a betét is. Elkezdett vándorolni a polgármesteri hivatal ügyintézőinek szobáin át, az APEH folyosóin keresztül, sőt a kamara zegzugos útvesztőit is megjárta, de nem adtak neki engedélyt. Bájitalok keveréséről még a Fogyasztási Minisztériumban sem akartak hallani. Ekkor Örzse néne Titkos Lóvátevő Iskolát alapított. Varázsitalába ezután csapvizet kevert, és figyelte a hatást. Látta, hogy egyre több fogy a nedűből, és most nem kettő, hanem négy-öt féldeci után mentek arrébb tenni a templomtornyot...