Egy bolygó, amely talán gondolkodik. Egy óceán, amely visszahozza azt, amit legmélyebben eltemettünk magunkban. És egy találkozás, amelyre az emberi értelem nincs felkészülve. Kris Kelvin pszichológus a Solaris fölött keringő kutatóállomásra érkezik, ahol valami megmagyarázhatatlan történt. A személyzet széthullott, a tudósok rettegnek, és az állomás folyosóin olyan alakok jelennek meg, akiknek nem lehetne ott lenniük. Amikor Kelvin előtt is testet ölt a múltja, világossá válik, hogy a bolygó óceánja nem egyszerűen figyeli az embereket – valamiképpen beléjük lát. De vajon valódi kapcsolat jön létre ember és idegen intelligencia között? Vagy a Solaris csupán tükröt tart, amelyben mindenki csak saját emlékeit, bűntudatát és vágyait képes felismerni? A **Solaris** a tudományos-fantasztikus irodalom egyik legnagyobb hatású műve: egyszerre hátborzongató lélektani történet, szerelmi tragédia és filozófiai regény az emberi megismerés határairól. Stanisław Lem nem azt kérdezi, hogy létezik-e idegen élet, hanem azt, hogy képesek lennénk-e egyáltalán felismerni, ha valóban találkoznánk vele. **A sorozatról** A *Stanisław Lem univerzuma · A kozmosz regényei* sorozat az író legjelentősebb, nagyszabású filozofikus sci-fi műveit gyűjti egybe. Ezekben a regényekben az űrutazás nem pusztán felfedezés, hanem szembesülés az emberi tudás, a nyelv, az erkölcs és az értelem korlátaival. A sorozat második kötete, a **Solaris** az *Édenben* felvetett kérdéseket még mélyebb, személyesebb szintre emeli. Míg az *Éden* egy idegen társadalom megfejthetetlenségéről mesél, a *Solaris* már azt vizsgálja, mi történik akkor, amikor az ismeretlen nem kívülről fenyeget, hanem saját emlékeinken és legbelsőbb veszteségeinken keresztül szólít meg bennünket.