1935 nyarán egy tizenhét éves lány száll le a vonatról a bécsi Westbahnhofon. A fiatal Szabó Magda, aki eddig jóformán csak a szülővárosát, Debrecent ismerte, ezen a napon lép ki, vagy inkább be a nagyvilágba. Bécs, a „mágikus város” egy életre rabul ejti. Ám egy másik szerelem is vár rá itt, és hosszú jegyesség egy fiatal osztrák vegyésszel, Gerharddal. Erről a két szerelemről és a „mindig megújuló, megölhetetlen, visszahozhatatlan, de elfelejthetetlen, tündökletes ifjúságról” szólt volna eredetileg a Für Elise című regény, amelyben azonban végül élete debreceni fejezetét írta meg Szabó Magda. A folytatás – bár az írónő ígérte, és nagyon sokan várták – már nem készült el. A Magdaléna ennek a másik Für Elise-könyvnek a nyomába ered, titkait találgatja, mozaikdarabkáit kutatja. Fellelt regénytöredékekből, a hagyatékból nemrég előkerül tnémet nyelvű és most lefordított levelekből, egy mindeddig kéziratban lappangó elbeszélésből bomlik ki a történet, a közelgő háború árnyékában megélt és mégis csodálatos, négy önfeledt és szabad szerelmes nyár krónikája. Ezt egészíti ki és színesíti Kabdebó Lóránt interjúja, amelyben Szabó Magda élete bécsi korszakát idézi fel, Murber Ibolya Bécsről szóló történelmi-kultúrtörténeti tanulmánya, Karafiáth Orsolya e kötetbe írt novellája és az írónő fényképalbumából való néhány korabeli felvétel. A megkapó történet főhőse Magdaléna, azaz maga a fiatal Szabó Magda, és osztrák vőlegénye, mellékszereplői az írónő „bécsi családjának” tagjai, barátok, ismerősök, a díszletet pedig a szeretett város, a második otthon, Bécs utcái, kastélyai, parkjai, szobrai alkotják. Már csak az olvasón múlik, hogy mindebből milyen regény születik – a képzeletében.