A Lúdláb királynő cégérül szolgál egy régi-régi párizsi falatozónak Anatole France egyik legregényebb regényében. Ezt a jóleső remekművet - mely a világirodalomban kivételes módon egyesíti a játékos könnyedséget a bátor eszmékkel, jelentős mondanivalóval - 1892-ben írta France. Közvetlen népszerűségét az is jelzi, hogy a regény nyomán Párizsban, sőt Európa legtöbb nagyvárosában létesültek Lúdláb királynők - Pesten is volt egy, Budán is-, drága, nagyvilági vendéglők... Ebben mindenesetre lényegesen különböztek a regénybeli, sokkal szerényebb falatozótól, ahol a történet elbeszélője, a gazda fia, Nyársforgató Jakab felnevelkedett. [...] A 18. századot keltette életre France ebben a regényében, az ő kedves századát, melyről azt tartotta, hogy a legmerészebb, a legszeretetreméltóbb, a legnagyobb valamennyi század közül... France mestere a történelmi színkeverésnek, légkörteremtésnek... belülről éli át a kor lelkét, észjárását, hangulatát. [...] az archaizmusnak csak jelzésére szorítkozik, egyébként a regény nyelve egyszerű, könnyed, közvetlen és természetes. [...] ez áll a Nyársforgató Jakab meséire, amelyek elbeszélője - ezt nem szabad elfelejtenünk - ugyanaz, aki A Lúdláb királynő történetét elmondja." (Vas István)