Az Orchidea császárné című regény folytatásában, Az utolsó császárné című kötetben az olvasó megismerkedhet a 19. század végi Kína történelmével, melyben az egy kézben összpontosuló hatalom jelenti az állandóságot. A hatalom birtokosa pedig nem más, mint a rendíthetetlen, vakmerő, bátor és szellemes Ce-hszi császárné, a korábbi Orchidea avagy Jehonala úrnő – ahogy az olvasók Anchee Min regényének első kötetében megismerhették. Az utolsó császárné című regényben Orchidea az ágyasok intim világából a történelem világszínpadára lép. A lelkét felemésztő személyes veszteségek ellenére a lemondásokra ítélt, mégis elszánt és kötelességtudó császárné mindvégig megállja helyét felelősségteljes szerepében: a haladó szellemiség jegyében – ugyanakkor nemzete ősi hagyományaihoz és a mandzsu klán értékeihez hűen – elkötelezi magát hazája érdekei mellett; igyekszik összetartani Kína ellentétes erőit, s egyben kivédeni az egyre agresszívebben terjeszkedő európai nagyhatalmak támadásait és zsarolásait. Anchee Min regényében átfogó képet nyújt a kínai történelem egyik legfontosabb – az utókor által ellentmondásos véleményekkel övezett – alakjáról, mely mögött átfogó kutatómunka áll. A korabeli nyugati sajtó rosszmájúan a „sárkányhölgy” névvel illette és manipulatív, vérszomjas asszonyként ábrázolta őt, akit csak a hatalomvágy vezérelt, s akit folyton ledér vágyak hajtottak. Anchee Min Orchideája ezzel szemben egy humánus, őszinte, hús-vér alak, aki mindent feláldozott, hogy még egy ideig összetartsa az ősi, immár halálra ítélt birodalmat. Az aprólékos, mégis rendkívül érdekes, költői képekkel és olykor versekkel is fűszerezett leírások során betekintést nyerhetünk egy ismeretlen, ellentmondásokkal teli, archaikus birodalom végnapjaiba. Az érzékletes ábrázolásoknak köszönhetően megelevenednek előttünk a gyönyörű paloták és tavak, a pompás kelmék, a választékos mandzsu hajviseletek és a súlyos ékszerek.