Az önzetlen szerelem és az egyszeri szenvedély csatája - ekként vezethetnénk be B. Czakó Andrea negyedik regényét, melynek lapjain a XIX. századi magyar történelem hiteles hátterében valós történelmi személyek vonulnak fel, miközben két sérült testű és lelkű, boldogságot kajtató fiatalember szenvedélyének és önzetlen érzelmeinek tusáját élhetjük át. A férfi mindent akar a nőtől, de a nő csak egyetlen szenvedélyes alkalomra vágyik a férfitól. Aspermont gróf a szeretőjétől tart hazafelé egy hajnali órán. Pest-Buda kietlen utcáin bicegő lánnyal találkozik szembe, akinek szépséget titokzatosság lengi körül. A hölgy egy szempillantás alatt rabul ejti Andrást, ahogy hét évvel korábban Szalgháry Ella ejtette mindent elsöprő szerelembe, ám az a nő csak játszott vele és kiábrándult, csalódott a nőkben. Azóta csak használja a szebbik nem csinosabb képviselőit, miközben a nagy, mindent elsöprő, igaz szerelmet keresi. Csakhogy a huszonkét éves Linettet születési rendellenessége miatt a társaság végérvényesen beskatulyázta és a pesti úri körök elkönyvelték vénlánynak. És Linett sem tesz azért, hogy kitörjön a skatulyából. Bűntudattal és fájdalommal él. Szülei elvesztését követően Mátray Gábor könyvtárőr gyámsága alá került, majd helyzetéből adódóan önállósult. Daccal viseli a társaság rárótt ítéletét: testi hibája miatt magányra kárhoztatták, ám ő ennek ellenére teljes életre törekszik. Társas köröket szervez, rendezvényeken vesz részt, divatlapokba készít szabásmintákat, hódol a művészeteknek és tiltott könyvekkel üzérkedik, tudva, hogy az életével játszik. Viszont a férfiak hódolatában soha nem részesülhet. Amit tudomásul vesz és elfogad. Azonban egy másik hajnalon Aspermont András ismét felbukkan az életében, és találkozásaik feldúlják Linett tudatosan kialakított mindennapjait.