Az Én és a macskáim című rövidebb írásokat tartalmazó kötet Hrabal életének és írói pályájának két fontos korszakába enged bepillantást. Súlyos autóbaleset után, 1983 őszén született a Kisautó, a lábadozás nehéz, mégis reményteli korszakában, és egy Hrabal számára kedves helyet idéz meg. Azt a "másik" univerzumot, amelyre a füstös és zajos prágai kocsmákon túl képes volt az otthonaként tekinteni: Kerskót, az erdőt, a macskákat és legfőképpen a csak nem sokkal később elveszített feleségének, Eli1kának (Pipsinek) az akkor még jelen lévő, humorral, (ön)iróniával és végtelen gyengédséggel, szeretettel ábrázolt alakját. A kötet másik felét alkotó hat írás Hrabal rendszerváltástól a kilencvenes évek közepéig terjedő utolsó, egyre komorabb és végül tragikus hallgatásba, csendbe forduló írói korszakának terméséből válogat. Ezt a két, alapvetően nagyon különböző időszakot a fenségesen közönyös természet és a bámulatos, a kiállhatatlanul szeszélyes és gyűlöletesen szeretni való macskák csapata kapcsolja össze.