Claude Monet sohasem kovácsolt elméleteket; sem írásban, sem pedig szóban, még azokban a ritka beszélgetésekben sem, melyeket tőle idéznek, sem a még ritkább interjúkban, melyeket nem sikerült elkerülnie. Említettük, mint keletkezett a pontatlan, kuszáit és véletlen „impresszionizmus” megjelölés, s mint volt egy festmény címe elegendő, hogy az elnevezés a Claude Monet nevéhez kapcsolódjék. S amint az „impresszionizmus” magában véve nem jelent semmit, éppúgy nem volt sohasem Monet-féle elmélet. Beható és eredeti látomása volt a természetről, amelyet imádott, egész életét azzal töltötte, hogy visszaadja, amilyennek látta, ehhez képest kitalálta az eszközöket, amiket erre a célra a legalkalmasabbaknak látott s édeskeveset törődött azzal, vajon mások megengedetteknek és fölfoghatóknak tartják-e. Mindössze ennyi az, ami szorosan véve erre a nagy és önmagával beérő egyéniségre tartozik.