Szerencsére van egy ­fiam, egy csodálatos fiú.Sajnos drogfüggő. Szerencsére már gyógyulófélben van. Sajnos visszaesik. Szerencsére megint gyógyulófélben van. Sajnos visszaesik. Szerencsére megint gyógyulófélben van. Sajnos visszaesik. Szerencsére nem halt meg. Ezt a gyötrelmes hullámvasutazást éli meg újra és újra David Sheff­, miközben fia, Nic drogfüggőségének súlyos következményeivel küzd. Mielőtt függő lett, Nic lefegyverzően kedves srác volt, vicces és vidám, remek sportoló és kitűnő tanuló, fiatalabb testvéreinek rajongott bálványa. A drog hatására aztán valóságos emberi roncs lett belőle, aki hazudozott, még a saját öccsét is meglopta, és végül már az utcán élt. Az újságíró apa olyan megszállottan próbálja megmenteni fiát, hogy már-már ezt is függőségnek lehetne nevezni. Szakmai tudásával felvértezve nekilát, hogy megértse a függőség természetét, és minden lehetséges kezelési módot felkutasson. Egyetlen pillanatra sem hajlandó lemondani Nicről, ugyanakkor fel kell tennie magának a kérdést: meddig terjed a szülő felelőssége? A szereteten kívül mit tehet még a fiáért, amit eddig nem tett meg? Veszélybe sodorhatja-e saját és családja életét azzal, hogy tovább reménykedik Nic gyógyulásában?