Oliver Lewis sosem akart hős lenni. Csak a családi farmot szerette volna vezetni a húgával, néha fellépni a zenekarával, és életben tartani a család egyre öregebb, de annál makacsabb intelligens mezőgazdasági robotjait. Új-Sonorán, a távoli kolóniabolygón ez is épp elég feladat. Oliver ráadásul kifejezetten várja a napot, amikor végre megnyílik a transzferkapu, és helyreáll az azonnali közlekedés és kommunikáció a Földdel. A földi filmeken, sorozatokon és zenéken felnőtt telepesként azt hiszi, ez új korszakot nyit számára és a bolygójának is. Csakhogy a Föld nem megérkezni akar Új-Sonorára. Hanem meghódítani, eltakarítva mindenkit, aki az útjában áll. A telepeseknek annak idején azt ígérték, békében élhetnek az új otthonukban, a Föld kormányának azonban időközben más tervei lettek. Megbízzák az óriási Apex Industriest egy „kilakoltatási akcióval”, az Apex pedig, mint minden valamirevaló nagyvállalat, rögtön megtalálja a legjövedelmezőbb megoldást. Minek drága MI-katonákat gyártani és bevetni, ha a hódító hadjáratból játékot is lehet csinálni? Minek finanszírozni egy galaktikus háborút, ha az unatkozó földiek hajlandók fizetni azért, hogy saját harci gépeket tervezzenek, majd az otthonuk kényelméből, távirányítással vadásszanak a telepesekre? A játék nevet is kap: Ugrálóvár hadművelet. Oliver és barátai hamarosan csúcskategóriás gyilkológépek ellen küzdenek az életükért, és szinte semmijük sincs, amivel felvehetnék a harcot velük szemben. Csupán Oliver nagyapjának egy régi könyve, egy halom rozsdás alkatrész, néhány kiszámíthatatlan robot, valamint az elszántságuk segíthet abban, hogy megvédjék az egyetlen otthont, amelyet valaha is ismertek. Matt Dinniman, a Dungeon Crawler Carl-sorozat világhírű szerzője ezúttal egy önálló, pörgős sci-fi thrillerben tart görbe tükröt egy világnak, ahol a háború üzleti modellé, az erőszak szórakozássá, az emberélet pedig megvásárolható játékélménnyé válik.