A majd' kétezer éve elpusztult Pompeji az első feltárások óta lázban tartja a történészek és írók fantáziáját. A láva- és a hamurétegek alatt mintha megállt volna az idő, és így egyedülálló bepillantást nyerhetünk egy virágzó birodalom nyüzsgő tengerparti városának életébe. Pompeji emellett hátborzongató mementója a múlékonyságnak: hogyan érhet véget minden percek leforgása alatt, mintha csak a végítélet jött volna el a város lakóiért. Bizonyára ez ihlette meg a 19. század ünnepelt angol regényíróját, Edward Bulwert.A Pompeji utolsó napjai sokrétű, élettől lüktető mű. Bulwer nemcsak a pompeji romokat rekonstruálja régészi pontossággal, de a léleknek is ugyanilyen alapos ismerője. Megrajzolt karakterei rendkívül élethűek, varázslat és mágia keveredik a mindennapos gondokkal, miközben a történelmi ismeretekkel felvértezett olvasó jól tudja, milyen sors vár az apró-cseprő problémákkal küzdő szereplők többségére. A romantikus írót mégis elsősorban az érdekli, hogy van-e igaz szerelem, legyőzhető-e a sors, ki mozgatja a történelmet, és létezik-e egyáltalán az örök emberi.