Pasik. Pelusok. És persze pisztolygolyók. Ki mondta, hogy az egyedülálló anyák nem tudnak bulizni? Finlay Donovan korábban is ült már nyakig a frászban – elvégre egy személyben írónő és a gyerekeit egyedül nevelő anyuka, aki számos hihetetlen oknál fogva különös tehetséggel szed ki bármiből és bárhonnan vérfoltokat –, de ilyennel még neki se volt eddig dolga. Miután bébiszitter-bűntársával, Veróval „véletlenül” legyaláztak egy szalonból „kölcsönvett” luxusautót, miközben Finlay volt férjének életét mentették meg, az orosz maffia gálánsan átvállalja a tartozásukat. És ezzel Finlay a nevezett maffia adósává válik. A börtöncellából is professzionálisan működő maffiavezér, Feliks feladatot ad neki: egy bérgyilkost kell megtalálnia, mielőtt még a rendőrség a nyomára bukkanna. A gond csak az, hogy a bérgyilkos talán maga is rendőr. Tiszta szerencse, hogy Nick, a dögös zsaru éppen ekkorra időzíti a civilek számára szervezett rendőrakadémiai hetet, így Finlay és Vero itt találja meg az ideális elvonulási lehetőséget Feliks és a vészesen közelgő kéziratleadási határidő kettős nyomása alól. Miközben úgy tesznek, mintha elmerülnének a lőfegyveroktatás és helyszínelési gyakorlatok – no meg a csábító nyomozóval végzett testközeli anyaggyűjtés – szépségeiben, igazából tiszta erőből azon vannak, hogy kiszimatolják, ki is a valódi bűnöző, hogy ezzel megszabaduljanak a maffia szorításából. És közben persze rutinosan kerülik el a rájuk leselkedőket, Vero múltjának felbukkanó árnyait, és birkóznak meg a szülői lét hétköznapi kihívásaival.