Kevés magyar író akad, akivel életében oly elismeréssel és oly szenvedélyes gyűlölettel foglalkozott a hazai és a világsajtó, mint Eötvös Károllyal. Följutott a népszerűség csúcsaira, és belesüllyedt a fullasztó magányba, elhagyatottságba. Világraszóló diadalokat vívott ki a tárgyalóteremben, és megérte ügyvédi irodája csődjét. Kezdeti írói sikereit fölcserélte a jogi pályáért, s amikor kikopott az ügyvédkedésből, a politikából, hajlott korban, rendkívüli életművet hozott létre. (Szalay Károly) Ezen írásai közé tartozik a Tünemények című kötet is. Az anekdotázó Eötvös elemében van: visszanézve ügyvédmúltjára, eseteire, az akkori közszájon folyó történetekre, sorjázza magából a jobbnál jobb történeteket, eseteket, amik ezúttal is a Bakony köré csoportosulnak, Veszprém megye és tágabb környékéról származnak. Tanulságos-szép, derék magyar múltunk kacagtató, megríkató történetei.