Augustus 18 évesen fogott hozzá a hatalom megszerzéséhez. 19 évesen már túl volt két, az ő oldalán harcoló consul meggyilkoltatásán (vagy óriási szerencséje volt, hogy azok számára éppen a legjobbkor távoztak nemcsak a közös hadsereg és az állam éléről, hanem az életből is). Még mindig csak harmincas évei legelején járt, amikor Antoniust és Kleopátrát legyőzve már az egész birodalom ura volt, hogy rögvest le is mondjon rendkívüli hatalmáról, és „visszaállítsa” a köztársaságot, amit, úgymond, végre megtehetett, merthogy már nem fenyegette az államot Antonius és a gonosz keleti nő hatalmi törekvése. Amikor több mint negyven év múlva békés öregségben, felesége karjai közt meghalt, már szinte senki se élt, aki megtapasztalhatta az augustusi principátus előtti világot. Negyven év többé-kevésbé sikeres külső hódítás és többé-kevésbé békés belső építkezés után tehette le a római császárság megteremtője a kanalat. Vagyis a Rómát és Itáliát vérbe borító polgárháborúk egyik legkegyetlenebb vezérének évtizedei voltak arra, hogy a béke és a konszolidáció megteremtője legyen, s hogy nevéhez elsősorban ne a proscriptiót, hanem a pax augustát kapcsolja halálakor Róma. (Hegyi Gyula)