Cecilia Klein mindössze tizenhat éves volt, amikor 1942-ben elvitték az auschwitz–birkenaui koncentrációs táborba. A története itt akár véget is érhetett volna, ám egy magas rangú náci tisztnek megtetszett a lány csodálatos, hosszú haja, és elkülönítette őt a többi fogolytól. Cilka keserű leckék árán tanulta meg, hogy a hatalom közelében lenni egyet jelent a túléléssel, és tette, amit tennie kellett, hogy életben maradjon. Ám a legszörnyűbb lecke akkor következett, amikor már azt hitte, végre visszakaphatja az életét. A tábor felszabadítása után ugyanis Cilkát kollaboránsnak bélyegezték, és egy szibériai büntetőtáborba küldték, a Vorkuta Gulagra, az északi sarkkörön túl. Új börtönében Cilkának új, ugyanakkor rémisztően ismerős nehézségekkel kellett szembenéznie. Egy orvosnő révén a talpraesett, erős lány a tábori kórházba került dolgozni, ahol az elképzelhetetlen körülmények dacára igyekezett segíteni a betegeken. A mindennapok a halál és a rettegés jegyében teltek, ám érkezett egy Alekszandr nevű beteg, és Cilka ráébredt, hogy az átélt borzalmak ellenére még mindig maradt hely a szívében a szerelemnek.