Mialatt Herman Ottó a messze északot járta madármegfigyelő expedícióján, felesége, hogy izgalmát enyhítse és a várakozás terhét csökkentse, összegyűjtötte azon kisebb írásokat, melyeket férje itt-ott elhagyott, megjelentetett, vagy tán meg sem jelentetett. Ezt a gyűjteményt és annak minden egyes darabját két vezérlő elv, az emberszeretet és a nő tisztelete köti egybe - írja Herman Ottó a bevezetőjében. Ám ma, 130 évvel a kötet napvilágot látását követően ehhez bátran hozzátehetünk még egy elvet, mi akkortájt nem volt kimondva, ám tudatában és lelke mélyén ott égett, ott ragyogott Herman Ottóban. Ez pedig a természet, s benne a számára oly kedves madarak szeretete. És manapság talán ez a legfényesebb kincse ezen gyűjteménynek: a madarakról írt kedves, antropomorf leírások, megszemélyesítések, melyekben sajátosan keveredik a természettudós szikár stílusa (szinte mindenütt megadja madárkái latin nevét), a mesélő epikus áradó nyelvével. Olvassák szeretettel, hiszen ebből értjük meg: miért oly nagy Herman Ottó tisztelete manapság is.