Mindig sok nővel dolgoztam. Ismertem, szerettem, értettem őket. A 21. század első két évtizedében játszódó történetben a főszereplőén kívül más, fiatal és idősebb női életekbe is bepillanthatunk. A tanulság minden korosztálynál ugyanaz: az életben meg kell találni az elérhető legjobbat. Férjem negyvenöt évi házasság után is töretlenül hitt bennem. Tehetségesnek tartott. A Tükörvilágom. Bolyongtam a Föld nevű bolygón négy kötete után biztatott, hogy írjak. Néha viccesen rám szólt, ha sokat fecsegtem, hogy Cucóka, inkább írjál. Remek megjegyzései tele voltak ösztönző szeretettel. Halála után két évre került elő ez a regény. A könyvvel tartozom neki. Az alaptörténetet együtt hallottuk. – Meg tudom érteni, ha valaki egyszerre veszít el mindent, maga alá kerül – mondtam. – Az sem mindegy, hány éves. Amikor az élet szebbik felét magunk mögött hagyjuk, a korunk miatt is szenvedünk. Bele tudom élni magam a helyzetébe. Miért nem írod meg? Hogyan képzelnéd a továbbiakat? Megírtam. A nők, ahogy a macskák, talpra esnek. Mert talpra esni kötelező. Még tűsarokban is.