A könyv annak a Jásdi Kiss Imrének az írása, aki Bakony-béli szülőhelye, Jásd nevének eredetét kutatva figyelt föl a magyar nép történelmének, és ősi, rovásírásos nyelvének tudatos meghamisítására. E tudás eltüntetése mind a mai napig tart, legfrissebb eseménye éppen a kolontári vörösiszap-tároló – bizony – fölrobbantása. Mert hogy ott nem baleset történt, azt az ügy “kivizsgálására” létrehozott parlamenti bizottság számára készített, Dr. Kozéky László fizikus által írott szakértői jelentésis tartalmazza. Még akkor is, ha végül ezt a jelentést a bizottsági állásfoglalásból egyszerűen kihagyták. Jásdi érdekfeszítő könyve a nyelvünkben található szógyökök elemzésével jut arra a következtetésre, hogy a magyarság mintegy 65 millió éve él Földünkön. Még akkor is, ha ezt a hivatalos történelem-oktatásban sehol nem találhatjuk meg. Egy nyelv elemzéséből, alapszavainak és nyelvtani szabályainak feltérképezéséből lényegesen pontosabb következtetések vonhatóak le a múlttal kapcsolatosan, mint azt általában gondoljuk. E módszer ugyanis gyakorlatilag tévedhetetlenül mutatja a változások irányát, az egyes nyelvek egymásra gyakorolt hatásán keresztül pedig a kultúra és az információk terjedését. Ahogyan azt is, hogy melyik nyelv szolgálhatott alapul a múltban a később kialakult nyelveknek. Még akkor is jó eszköznek bizonyul ehhez a nyelv, ha utólag szeretnének belőle kisebb-nagyobb időszakokat eltüntetni vagy megváltoztatni. A Bakonyban található helyiségnevek, az egyes hegyek nevei, vagy épp legnagyobb folyónk, a Duna ősi neve (Ister) pedig mind-mind arra mutat, hogy a mai világunkat egykor, sőt, Jásdi szerint minden egyes jégkorszakot követően az ősi magyarság népesítette be újra és újra. Egykori ősmagyar törzseink szétvándorlásából származik az Inka birodalom, a közel- és távol-keleti népek, ahogyan Amerika, a mai Németország, vagy épp Japán. A magyarázat az ősi rovásírásban található, abból is a legrégebbi változatban, a körrovásban. A megfelelően értelmezett körrovás magyarázatot ad olyan ma is létező szavakra és kifejezésekre, mint amilyen a Biblia, a Stone-henge, az Ural-hegység, de a modern kori államok egy jelentős csoportjának a nevére is. Hogy melyekben tűnnek föl az ősmagyar szógyökök? Amerika, Európa, Germánia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Japán, Ausztria, Mezopotámia, de fölbukkannak nyelvi emlékeink olyan népcsoportok elnevezéseiben is, mint a már említett inkák, a kabarok, a suárok és a palesztinok. Ahogy nyelvünk arra is magyarázatot ad, miért hívjuk – nemcsak Magyarországon, de a latin nyelvekben is – Krisztusnak Jézust, Bar-nak a nyomást, honnan ered az Amazonas egykori neve (a ma már eltűnt/eltüntetett Ene), a tudóst vagy mestert jelentő magiszter, az energia, vagy épp a modernkorinak gondolt robot. A szerző kutatásai kirajzolják előttünk őseink sokmillió éves tudását: hogyan lehet a Föld magjára, és a közelében lévő széntelepekre vezetett vízzel metángázt termelni, és megoldani az energiaellátást. Még olyan szélsőséges időszakokban is, mint amilyen az eljegesedések kora. A Hatodik pecsét lebilincselő írás. Minden mondatával eddig szerzett tudásunk átértékelésére, vagy még inkább elfelejtésére buzdít. Ha elfogadjuk Jásdi Kiss Imre meghívását erre a szellemi kalandra, olyan kép rajzolódik ki előttünk, amely nemcsak megdöbbentő, de lehetőséget ad a múltbéli és jelenkori gazdasági és hatalmi törekvések átlátásához is. A könyv szinte letehetetlen. Nélkülözhetetlen kelléke magyarságunk megértésének, múltunk és ezzel jövőnk feltárásának. Hogy összeesküvés-elmélet szagú? Na és. Az, hogy elfordítjuk a fejünket, még nem jelenti azt, hogy nincs háttérhatalom. Az írás érvelése előtt akkor is kénytelen meghajolni az olvasó, ha nem szereti ezt a mára nem véletlenül elkoptatott fogalmat. Hiszen a nyelv mint az ősiség kutatásának legkevésbé manipulálható része kérlelhetetlen.