Flint Hopkinsnak sikerül megtalálnia a tökéletes bérlőt abba a helyiségbe, amely minneapolisi ügyvédi irodája fölött állt üresen. Ellen anyagában nincs semmi kivetnivaló, az ajánlásai jók. És hát nagyon is csinos. Mígnem… Flint rájön, hogy Ellen Rodgers, a hivatásos zeneterepeuta – zenél. Van ott bongó, gitár, éneklés – és nem Beethoven szól zajszűrős fejhallgatón keresztül. Az ügyvéd nem kíméli az életvidám, folyton dúdolgató, és amúgy nagyon is szexi démont, és felmondja az albérletet. A szerencse azonban Ellen mellé szegődik, ugyanis Flint autista fia, Harrison azonnal megkedveli őt. A fiát egyedül nevelő apa nem tud versenyre kelni a gitárral – és a patkányokkal. Ellen ugyanis patkányokat tart. Ez a nő… Bosszantóan vidám, muszáj mindig Flinthez érnie – megigazgatni a nyakkendőjét, begombolni az ingét, behatolni a személyes terébe, és összezavarni őt. Akkor is… Mennie kell. Se veled, se nélküled kapcsolatukból szép és egyszerre tragikus történet bontakozik ki.