Az erdélyi magyar kultúra és irodalmi élet három nagy hatású alakjának szelleme elképzelt „szemináriumokon” beszélget, vitatkozik létkérdésekről. Szabédi László a tudós költő és pedagógus, Gaál Gábor baloldali teoretikus és kritikus, valamint Szilágyi Domokos költő az erdélyi magyar létezés nagy kérdéseire a maga sorsával kísérel meg választ adni Kántor Lajos szavaival. "Három nagy formátumú, különböző jellegű, de azonos nagyságrendű eszme-és irodalomtörténeti alak. Három tragikus sors. Másképpen, más miatt, de azonos súlyú értékvesztés. Emberi-történelmi tragédia. A tudós költő-tanár. Egyéni létkérdéssé avatja a kisebbségi magyarság közös létkérdéseit. Személyes kudarcként éli a közösségi kudarcokat. Nem tud tovább élni az egész vereségnek érzett részvereségek után. Ott végzi a szamosfalvi síneken. A következetesen baloldali teoretikus-kritikus. Kétszer lendül neki az erdélyi/romániai / erdélyiség–„romániaiság" –magyar kisebbségi lét politikai és kulturális dilemmái marxista értelmezésének. Először az ellenségei-, másodszor a sajátjai gyűrik maguk alá. A szikrázóan zseniális, avantgárdból a klasszikába emelkedő fiatal költő. Nem hisz a sors erejében. Csillogó gúnnyal mutat fügét az elrendeltetésnek. Bartók mércéjével ítéli a világot. Mígnem maga fölött ítélkezik a Kányafő dermesztő magányában. Az indítás hatásosan kettős. Először érzelmi-„geopolitikai”. Másodszor értelmi-filozófiai. Az érzelmi-„geopolitikai” indítás amerikai emlék. Sorbaállás a Fehér Ház előtt. Idegen házaspárnak kell magyarázni: mi ez a furcsa nyelv, furcsa eredet. Hol is van hát Transzszilvánia? Messze. Tartomány Románia és Magyarország között. Között? El kell dönteni: itt vagy ott? Nehéz eldönteni. Itt se, ott se? Vagy itt is, ott is? Mind a kettő? Az álmokban itt, a valóságban ott? Vagy politikában és kultúrában, jelenben és múltban, jövőben és történelemben másképpen. Erről szól a könyv. Huszonegy szemináriumban."