Ahogy életemben soha semmi, úgy a Pokolba való alászállásom sem ment simán. Arra számítottam, hogy a Pokol kapuján túl a Sinek fogadnak majd, és a népem, a démonok, már harcra készen várnak rám. Csakhogy lángoló tűz és hamu fogadott. Az apokalipszis már elkezdődött. Nélkülem. A Pokol falai omladoztak, ami rendkívül megnehezítette, hogy megtaláljam a Sineket. Miután a Lovasokkal a keresésükre indultunk, rájöttünk, hogy nem minden az, aminek látszik. Egy ősz hajú bérgyilkos egyszer azt mondta nekem, hogy óvakodjak a körülöttünk ólálkodó gonosztól. Hallgatnom kellett volna rá. A Pokolért folyó harc megkezdődött. Tudtam, hogy az én kötelességem megmenteni, és a győzelemhez meg kell fejtenem a múlt titkait. Ha meg akarjuk érni a jövőt… Márpedig én elveszem, ami az enyém, ha a véremet kell is adnom érte.