Az Ad abszurdum című regény a magyar történelem egyik legérdekesebb, legpezsgőbb korszakába enged betekintést. Az 1980-as évek derekán, a budapesti jogi egyetemen játszódik, s megismerhetjük belőle a korszak fiataljainak gondolkodását: hiteket és tévhiteket, harcos kiállásokat és megalkuvásokat, csakúgy, mint a Hatalom kisded játszmáit. (Mivel a rendszerváltást megelőző években járunk, a figyelmes olvasó számára jól láthatók lesznek azok a válságjelenségek, melyek nem is oly sokára a szocializmus bukásához vezetnek el.) Bármennyire előtérben van is a politika, ez az írás mindenekelőtt egy szerelmi regény. Egy excentrikus fiatal lány és egy sok szempontból önállótlan, segítségre szoruló vak fiú szerelme áll a középpontban – így a felelősségvállalás kérdése már egészen korán, viszonyuk kezdetétől fogva felmerül, s határozott, végleges választ igényel. Vállalják-e egymást? Kiállnak-e egymásért? Meg tudják-e őrizni szerelmüket a rengeteg, részben bennük, magukban rejlő, részben a környezetből jövő ellenerő dacára? Mielőtt ezekre a kérdésekre megkapnánk a feleletet, a felelősségvállalás egy újabb, magasabb szinten merül fel. A büntetőjogi felelősség szintjén…