Marius André egy igazán rendkívüli hősről szóló története élvezetes olvasmány. Egy romantikus történet, amely száraz történelemmé vált. Ám a szerző új életet lehel bele, és mi feszült érdeklődéssel követjük korszakalkotó utazásain a „Felfedezőt” távoli tengereken át . Lehet, hogy Kolumbusz szélhámosvolt, ahogy azt André nehezen cáfolható érvekkel mutatja be. Lehet, hogy kissé gazember is volt, de legfőképpen kalandor. Hálátlansága Alonso Pinson iránt, akinek nagyrészt köszönhette, hogy egyáltalán képes volt hajózni, majd Pinson hidegvérű elárulása csak megvetést érdemel. Mégis, mindezek ellenére az André által festett kép mégis furcsán vonzó. Bizonyára nem a véletlen műve, hogy Kolumbusz, miután látszólag kudarcot vallott vállalkozásában, mégis képes a vereségét győzelemmé változtatni, és meggyőzni a világot sikeréről. André megtalálja a kivételest regényhősében: a csábítás és a meggyőzés fenomenális képességeiről ír, melyek Kolumbuszban testet öltöttek. Valamilyen okkult módon úgy tűnik, hogy ezek az évszázadok során ránk is átsugároznak. Az átlagember számára Kolumbusz Kristóf az az ember, aki felfedezte Amerikát. Ennyire, és valószínűleg semmi többre nem emlékszünk róla iskolás éveink ködös múltjából. Ő az az ember, aki azt hitte, hogy felfedezte Amerikát, de valójában csak valahol az Antillákon kötött ki. De hát ő az az ember is, aki a tojást a helyére tette! Marius André vonzó elbeszélésében rámutat, hogy sem az első, sem a második hiedelem nem helytálló. A könyv utolsó sorát elolvasva, és letéve a kötetet, valahogy mégis úgy érezzük, hogy Kolumbusz mégis csak a helyére tette a tojást... (James Graham, New York Times)