„Színtiszta tökéletesség.” – Harlequin Junkie „Rendkívül szenvedélyes.” – Anna Reads Here Az irodalom és a szenvedély mindig együtt jár. Nem igaz? Én, Rachel Rose, elég nagy pácban vagyok egy Ty Winslow nevű, dögös angolirodalom-professzor miatt, és nem tudom, hogyan kerülhetnék ki belőle. Hadd magyarázzam el gyorsan: Egy lány találkozik egy sráccal. A lány odaadja a srácnak az alsóneműjét, de semmi mást, ami alapján beazonosítható lenne, mert úgy tervezi, hogy soha többé nem látja a srácot. Aztán mégis újra találkoznak, méghozzá szakmai közegben: a lány egy teljes szemeszteren át a professzor tanársegédje lesz. Legszívesebben törölné az előzményeket, de a srácnak túl sok olyan vonzó tulajdonsága van, ami miatt nehéz ellenállni neki: #1: Őrülten vonzó. #2: Vele lenni a világ legjobb mókája. #3: Sikeres és intelligens. #4: Bármikor képes idézni Walt Whitmant – ami veszélyes dolog egy irodalomkedvelő esetében. #5: Egy nagybetűs Hízelgő: képes bármelyik nőről levarázsolni a bugyit. Most pedig Mr. Dögös Professzor, akiről elhatároztam, hogy ellen fogok állni neki, játszani akar velem egy pajkos, titkos játékot, amelyben a győztes mindent visz. Hogy mi a tervem? Elég sokáig húzni a játékot, hogy biztosan nyerjek anélkül, hogy valami hülyeséget csinálnék, például beleszeretnék. A New York Times és a USA Today bestsellerszerző-páros, Max Monroe egy olyan egyetem falai közé csalogat minket, ahol Winslow professzor áll a katedrán, és egy visszautasíthatatlan kalandra hív. A szenvedély minden szabályt felülír. „Szívszorító és izgalmas olvasmány.” – Red Cheeks Reads „Túlfűtött és szórakoztató.” – Daisy Knox's Tales of Love, Life and Murder