1989. A „rövid 20. század” a befejezéséhez közeledik, változások, nagy nekibuzdulások zajlanak a szocialista világban, inog a talaj a vezetők alatt Kínában is. Felidéződik 1956 Magyarországa, megbuktatják a román diktátort. Peking. Hónapokon keresztül izzik a levegő, lángolnak a szenvedélyek a Tiananmen téren tüntető fiatalokban, a kínai főváros lakói között, mígnem a megrémült idős politikusok a hadsereggel veretik le a demokrácia-megmozdulást. Egy fiatalember, a Tankos, a leszámolás másnapján egy vonuló harckocsioszlop elé áll, testével tartóztatja fel a páncélosokat. A világ csodálja tettét. Mi lett a sorsa ennek a bátor fiatalembernek? Elfogták és kivégezték? Netán sikerült külföldre szöknie? Esetleg a névtelenségbe húzódva, otthon élhette le az elmúlt évtizedeket, amelyek során 1989 eszméi nem valósultak meg, de Kína világhatalmi státuszba emelkedett? Hogyan élték meg ezt az időszakot a Pekingben dolgozó külföldiek, ki, mit gondolt, mit jelentett ez az év Kordó Alex magyar diplomatának? Tett-e valaki bármit a hivatalos állásfoglalásokon túlmenően? Kinek sikerült elmenekülni a hatóságok elől? Ki nyújtott segítséget az üldözötteknek? Milyen következményekkel járhat, ha egy fontos beosztású amerikai diplomata szerelmi viszonyba keveredik egy tajvani „újságírónővel”? Hogy látta akkor, és hogyan ítéli meg ma az akkori történéseket a rendőr őrnagy, aki feladatul kapta a diákvezetők letartóztatását, egyesek után évtizedes hajszát folytatva? A regény főbb szereplőinek élete, sorsa átível az 1989 óta eltelt éveken. Megismerjük a Tiananmen téri tüntetések hangulatát, a leszámolás eseményeit, a fontosabb kínai vezetők legbensőbb gondolatait, híres filmrendező, egyszerű emberek érzéseit, amerikai, szovjet, lengyel, román diplomaták értékeléseit. Barátságok, szoros kapcsolatok, bizalom – ezek csupán válságos időkben kerülnek szembe próbatétellel, amelyet egyesek kiállnak, mások viszont elbuknak a vizsgán. A pekingi követség után az olvasó a szerző három részre tervezet