Móricz Zsigmond regény- és novella-költészetének egyik oldala a magyar faji jellemet és a magyar népi életet főként hibáiban tükrözteti, éreztetvén és hangoztatván, hogy ezeket a hibákat ki kell küszöbölnünk. A költői életábrázolásnak ezt az egyoldalúságát szükséges és szerencsés módon ellensúlyozzák szerzőnk azon munkái, melyek közé a mostani kis gyűjtemény darabjai is tartoznak. Ezek meggyőznek bennünket arról, hogy faji és történeti életünknek nemcsak hibái vannak, hanem erényei is, s hogy a magyar író erkölcsi álláspontjának nemcsak a bíró szigorúságában, hanem a testvéri szeretetben is kell gyökereznie. Móricz Zsigmond erkölcsi álláspontjának kérdése sok vitára adott és ad még ma is alkalmat. Ezért szóltunk róla bővebben. Tulajdonképpeni költői, azaz művészi jellemvonásai mintegy vitán felül állnak, s mindenki elismeri azokat kiváló írói értékeknek. Ilyen különösen ember-megfigyelő, ember-ábrázoló tehetsége és gyökeres magyarságú, pompás zamatú beszédmódja, melyet „földszagú”-nak is szoktak nevezni. Móricz Zsigmond egész egyéniségén rajta van a református magyar faj méhéből való származás bélyege. (Zsigmond Ferenc)