A regény Móricz Zsigmond pályájának korai szakaszában - 1911-ben született. A Sárarany főhőse, Turi Dani a szép és nagy tehetségű, fiatal zsellér számára kicsi a világ, kicsi a határ: nem bírja a nagybirtok mezsgyéi közé szorított volt jobbágyfalu szűkös és soha feljebb nem néző életét. Magába szeretteti a falu egyik legmódosabb gazdájának lányát, s minden akadályt leküzdve előbb feleségül veszi, majd a hozományba kapott föld hátán - felrúgva a falu évszázados hagyományait és magára vonva a gazdák botránkozását - intenzív belterjes gazdálkodásba fog. A föld hozamát a faluban ismertnek sokszorosára emeli. Csak ezen az úton tudja kikezdeni a fojtogató nagybirtokot. A grófnéra gyakorolt hatásán keresztül próbál nagybérlethez jutni. De amikor szembekerül a grófokkal, már a földet művelők jogán, a falu parasztságának képviselőjeként nem könyörgi, egyenesen követeli a földbérletet. Később pedig már a grófi birtokra veti a szemét. Turi Dani azonban egyedül van: nem a közösségből nőnek ki vágyai, nem a közösségre támaszkodik ereje. Pusztulása nem jelentőség nélküli: alakja a századforduló egész magyar parasztságában feszülő erők kifejezése, amelyek támogatás híján pazarlódtak el. Ez Turi Dani alakjának kulcsa, ezért hamis a vád, hogy Móricz nem ismerte és megrágalmazta a magyar parasztot, amikor ilyen vágyakat és indulatokat tulajdonított neki. Ez a regény is a huszadik századi magyar széppróza aranyalapjába tartozik. (Legeza Ilona)