Mikor Multatuli könyve elhagyta a sajtót valóságos „borzongás futott át az országon”, mint ahogy Van Hoevell képviselő mondotta az alsóházban és „nagy nyugtalanságot, sőt fölháborodást váltott ki nagyon sok lélekben”. Mindenki tudta, hogy az álnév mögött egy magasállású gyarmati tisztviselő rejtőzködik, aki megvált az állásától. Regénye tulajdonképpen egy véd- és vádirat, művészi formába öltöztetve. Szatírája valósággal gyilkolja a szatócslelkek millióit, akik mindenkit korrumpálni igyekeznek, aki velük érintkezésbe kerül, de a szabadság és a lelki tisztaság tavaszi szellője árad belőle azok felé, akik emberséges életre s egy új világ megvalósítására törekszenek. Könyvét azért írta, hogy „a jávaiak sorsán javítson” és nem azért, hogy az ő száját - betömjék. Könyveivel csakhamar világhírre tett szert, először a franciák kezdték fordítani, majd a németek és angolok s írásai mindenfelé lelkes fogadtatásra találtak a szabadság barátainál és egy magasabb rendű erkölcsi kultúra harcosainál. (Migray József)