Nemere István Horthy Miklós életét feldolgozó regénytrilógiája utolsó kötetében a kormányzó és a száműzött pályafutását mutatja be. 1920 tavaszán Horthyt megválasztották Magyarország kormányzójának és ezen a poszton csaknem huszonöt évig kitartott. Ahogyan az előző kötetekben, a szerző nemcsak főszereplője életének eseményeit mutatja be meglepő részletességgel, hanem az akkori Magyarország viszonyait is. Hisz nem csak a volt admirális, aztán „Főméltóságú Úr” szereplője a regénynek. Lapjain, akár egy szétterített legyezőn, megjelennek a korabeli magyar élet szinte összes szereplői, arisztokraták, munkások, politikusok, hivatalnokok, újságírók, demokraták és nyilasok. Látjuk, hogyan veszíti el a kormányzó gyermekeit, hogyan nyer teret a német orientáció és hogyan kerül az ország mindinkább a nácik uszályába. Tanúi vagyunk Horthy és Hitler tárgyalásainak, és annak, hogy a kormányzó kényszerpályán mozgott, nem volt elég ügyes ahhoz, hogy kivezesse országát a bajból, viszont túl becsületes, hogy rókalelkű politikus módjára lavírozzon a sokféle akarat és hatás között. Veszni hagyta a vidéki zsidóságot, de megmentette a budapestiek nagyobb részét. Túl későn próbálta elhagyni a nácikat, akik ezt a fia elrablásával, majd az ő és családja internálásával bosszulták meg. Hitler foglyaként vészelte át a háború utolsó hónapjait, utána meg kis híján a nürnbergi háborús bűnösök vádlottjai közé került… Csak évekkel később, már túl a nyolcvanon vált teljesen szabad emberré. Utolsó éveit Portugáliában töltötte, közel az imádott óceánhoz. Szegényen, szinte nyomorogva, mások kegyeire hagyatkozva élt, hiszen nem volt kimentett vagyona, svájci bankszámlája… Mert nem volt „igazi politikus”. Horthy Miklós életének nagy ívét 1957-ben fejezte be. Az olvasó a harmadik könyvből megtudja, hogyan élt és halt a magyar történelem egyik legellentmondásosabb alakja.