"Csupán eszköz voltam Midász számára. Rajtam keresztül akart eljutni oda, ahova akart, én pedig arannyal köveztem ki számára az utat". Az életem aranyozott hazugságokból épült fel. De a halál rothadásból tevődött össze. Mint a lángra lobbant főnixmadárnak, nekem is a hamvaimból kell feltámadnom, és meg kell tanulnom, hogyan éljek a saját hatalmammal. Lehet, hogy megnyirbálták a szárnyaimat, de már nem vagyok kalitkába zárva, és végre szabadon szállhatok el a fagyott birodalomból, ahol fogságban tartottak. A világ mégsem akar elereszteni. Ez történik, amikor egy király ellen fordulunk: mindenki más ellenünk fordul. Az a szerencsém, hogy egy másik király az én oldalamon áll. De még Slade Ravinger sötét fenyegetése ellenére is el akar fogni a többi uralkodó. Így hát harcolni fogok Slade Ravingerért, ő pedig gyilkol majd értem, és ha nekünk kell a gonoszoknak lennünk, ám legyen. Mert amíg ebben a világban élek, nem hagyom, hogy megint kihasználjanak.