A Kossuth-díjas rendező, a Madách Színház igazgatója ebben a különleges kötetben mást sem tesz, mint mesél. Mesél mesterekről és tanítványokról, a legnagyobb színészlegendákról, a hazai modern zenés színház kezdeteiről és mindennapjairól. Mesél a színházcsinálásról, fél évszázadot átölelő és ma is tovább ívelő rendezői pályájáról, útkeresésről és megérkezésről; mesél kora és korunk Magyarországáról. Megismerhetjük világlátását, átélhetjük teremtő szenvedélyét, megosztja beszélgetőpartnerével meggyőződéseit és persze kételyeit is. Olvashatunk célokról, sikerekről, vezetésről, tehetségről, kudarcokról, örömről és bánatról is. Egy könyv tele tisztelettel, humorral, iróniával és öniróniával, színházi anekdotákkal egy mindig önazonos és örökké kíváncsi alkotótól. A történetmesélés nagymesterét, Szirtes Tamást Rényi Ádám faggatta közel egy teljes éven át, hogy az olvasó számára betekintést szerezzen egy páratlanul izgalmas élet színfalai mögé. A 2000-es évek második felében ismertem meg személyesen Szirtes Tamást. Akkoriban szerepet vállalt egy tévés tehetségkutató műsorban, én pedig a tévécsatorna munkatársaként dolgozhattam vele. A közös munka során, az együtt töltött idő alatt éreztem, hogy az a típusú ember, akinek jó a közelében lenni. Akinek páratlan műveltsége, szabad, alkotó szelleme, barátságos lénye beragyogja a környezetét. Persze akkorra én már a zenés színház világa felé is nyitott színházrajongóként, műkedvelő kritikusként számos rendezését láttam. Prózait és zenéset, kis- és nagyszínpadit egyaránt. Egyik első színházi élményem, amire ma is emlékszem, a Kean, a színész volt Haumann Péterrel a főszerepben, valamikor az 1980-as évek második felében, és a mai napig szívesen idézem fel azt a legendás Cabaret-előadást, amelyben Paudits Béla, Psota Irén, Garas Dezső, Básti Juli és Für Anikó remekelt. Színházi szocializációmnak, talán véletlenül, talán nem, fontos alakja lett ő. Az elmúlt közel húsz évben megmaradt közöttünk a kapcsolat, és úgy alakult, hogy soka