Az északnyugati átjáró végleges legyőzése a norvég Roald Amundsen kapitány nevéhez fűződik, ö volt az első és mindezidáig egyetlen kutató, akinek sikerült egy és ugyanazon hajóval, a tizenhárom lóerejű parányi Gjöával vízi úton végighajóznia az amerikai sarki szigettenger szövevényes szorosain. Grönland felől útra kelve a Bering szoros felől érkezett meg San Franciscoba. Ezt a három esztendős útját „azzal az egyszerűséggel beszéli el könyvünkben a norvég utazó, amely egyszerűséggel végrehajtotta. Szinte szemérmesen rejtegeti előlünk a veszedelmeket és nélkülözéseket, amelyekkel meg kellett küzdenie. Elbeszélését olvasván úgy érezzük, mintha valamely obszervatóriumban nyugodtan berendezkedett természetvizsgálók történetét hallanék, akik a holnap bizonyosságával hajtják végre nap-nap után a maguk zavartalan észleléseit. Amundsen kapitány megható szerénysége a mi kötelességünkké teszi, hogy elmondjuk helyette, amit ő a világért el nem mondana, és rámutassunk munkája nagyságára, fölfedezésének fontosságára" ... és az ő emberi nagyságára. A londoni földrajzi társaság előtt tartott beszédében Nansen elragadtatással emlékezik meg honfitársa eredményeiről és rámutat arra a hősi lemondásra, hogy amikor nyitva állt előtte az átjáró nyugat felé, amelyen keresztül dicsőségtől övezve térhetett volna haza a lakott világba: lehorgonyozta hajóját és két esztendei önkéntes rabságra szánta el magát a tudomány érdekében. (Halász Gyula)