A zűrös gyermekévek menthetetlenül rányomják bélyegüket a felnőttkorra? Rob Henderson amerikai pszichológus kíméletlenül őszinte mentális időutazást tett életének legkevésbé sem derűs és gondtalan periódusába. Felnövésének körülményeit az állami gondozás útvesztői, a bizonytalan kötődést nyújtó nevelőszülők, majd egy reménykeltő örökbefogadás után a továbbra is instabil szociális környezet határozták meg. A családi egység törékeny volt, a kortárs közeg erőszakos, a kapaszkodót kereső gyermek pedig magányos, védtelen és sodródó. Hendersonnak tehát minden esélye megvolt arra, hogy kudarcot valljon. Mindezek ellenére keresztülküzdve magát a szociális rendszeren, olyan elitegyetemekre jutott be, mint a Yale vagy a cambridge-i. A világ legrangosabb oktatási intézményeiben megtapasztalta az elit merőben más gondolkodásmódját. Szembesült vele, hogy a gazdagság és a státusz hagyományos szimbólumai – mint a drága órák vagy autók – másodlagossá váltak, és helyüket olyan „luxushiedelmek” foglalták el, mint a család hagyományos szerepének relativizálása vagy a drogok dekriminalizálása. Henderson rávilágít arra, hogy míg a „progresszív” nézetek hangoztatása a gazdagabbak számára társadalmi presztízst ad, addig a kevésbé tehetős rétegeknek már komoly károkat okoz. A Zűrös nemcsak egy felkavaró történet identitáskeresésről, kitörési vágyról és kitartásról, de egyúttal a modern társadalom éles kritikája is.