Az olasz Galeotto Marzio a reneszánsz korabeli bohémek nagy társaságának egyik érdekes alakja. Sokat markolt, s így keveset fogott: hittudományi, katonai, orvosi, történelmi, nyelvészeti és csillagászati kérdések fejtegetései egyre-másra váltakoznak prózai műveiben., de verseket is ír. Emellett tudományos, de végtelenül goromba tollharcokat vív. Bologna egyetemén éveken át latin nyelvi előadásokat tart, beutazza hazáján, s hazánkon kívül Spanyol-, Francia- és Angolországot. Mindenütt gyógyít, tanít, és főképpen vagyont gyűjt. Mozgalmas életét, mint hetven esztendős aggastyán, Csehországban végzi be: leesik lováról és szörnyet hal. (Császár Mihály) Önmagában ez a kivonat és Mátyás királyhoz fűződő kapcsolata kiemelt fontosságú középkori történelmi szereplővé teszi. A jótollú Surányi remekül használja ki a tény-alapanyagot, mégsem életrajzi regényt ír, hanem a színes egyéniség utolsó életévének utolsó kalandjait mutatja be rövid, pergő kalandregényben, mely az Európában ekkortájt megjelenő és erejét próbáló pestis árnyékában játszódik. Surányi tollából egy vibráló, nagy szívű és nagyleelkű, valódi reneszánsz egyéniség emelkedik ki.