A Lángoló Időfolyó kék bolygónk életnemző, létfenntartó érrendszere. E könyv azokkal a varázslatos időkategóriákkal foglalkozik, amelyekben percnyi álmainkban évezredeket tölthetünk el. Visszapergethetjük a múltat. Felkereshetjük ősi kultúrák virágzó fényességét. Lehetetlen? Nem az. A modern technika visszajátssza a XX. század valamennyi bűnének, emelkedésének, hanyatlásának minden dokumentumát. Miért ne hatolhatna be az ember saját belső kozmoszába, előző életeinek intenzív élményei közé? Szepes Mária közli e visszahatoló meditáció módszertanát. Sikerrel próbálta ki önmagán, mégse ajánlja akárkinek. Igen kockázatos vállalkozás. Szakember ellenőrzése szükséges hozzá. Van-e olyan valaki, aki ne találkozott volna eltemetett, meggyászolt szeretteivel, álmai időkategóriájának megjelenítő hatalma által? Az álom nem ismeri a halált. A Lángoló Időfolyónak a legnagyobb rejtelme azonban a küszöbön várakozó hidegfúzió felfedezése, „a vízből keletkező tűz csodája”. Ami egyszerre oldja meg a környezetszennyezés, a szegénység és az olajéhség problémáját. Mert a járműveket víz hajtja, szennyezés nélkül. Ha egy idea az emberi elmében megszületik, azt tudományos felfedezés követi. Íme a „planetáris gondolat”, amelyre írók, tudósok, művészek, humanisták várnak választ a korszak megoldhatatlannak tűnő problémáira. E tanulmánysor is azt a bizonyosságot tükrözi, hogy a megvalósítás küszöbön áll. Az Érzékeken túli víziók olyan világról szól, amelynek képességei valamennyi emberben benne élnek. Idéző formulája a szomjas hiányérzet, a soha be nem teljesedő vágy, a másik nembe való beleolvadás, a szerelmi halál. Minden, ami külön való, egyesülésre törekszik. Az anyag mélységében történik a tragikus szatíra, amelyben egyik lény felfalja a másikat. Ez a nemek kettészakadásának és az Unio Misztikának a drámája. Bolygónk misztériumszínpadain szüntelenül ez a színjáték bonyolódik. Valamennyi darab halállal végződik, de a színész felkel, lesminkel és elindul az új szerepek felé.