A krízis, amelyben sodródunk, az emberi történelem eddigi egyetlen katasztrófájához sem hasonlítható, mégis félelmetesebb valamennyinél. Nem háború. A szépség és a szenvedély vízióival bénítja meg érzékeinket. Az élet valóságai között alvajáró futóbolondokká válunk. Ilyen fantazmák bűvölete ellen nincs védekezés…” Mi történik, ha az ember képzelete olyan erővé válik, amely már saját teremtőjét is foglyul ejti? Szepes Mária Arany Meteor-díjjal jutalmazott regénye egy fejlett jövőbeli civilizációba vezet, ahol a tudomány és a gépek számos egykori emberi nehézséget megoldottak. A biztonságosnak hitt világot azonban különös válság rendíti meg: az embereket a saját érzéseiken és képzeletükön keresztül keríti hatalmába a veszély. A káprázatos látomások vonzásában egyre nehezebb megőrizniük kapcsolatukat a valósággal. Időutazás, lélektani kísérletek és a tudat ismeretlen tartományai nyitják meg ezt a különös, látomásos világot. A tudományos-fantasztikus történet mélyén mindannyiunkat érintő kérdések húzódnak: hol végződik a megismerés, és hol kezdődik a felelőtlen beavatkozás? Meddig szolgálja az embert a tudása, és mikor válik uralkodóvá fölötte? Mi marad belső szabadságunkból, ha vágyaink és az elénk táruló képek irányítják életünket? A Surayana élő szobrai a technikai fejlődés és az emberi lélek közötti törékeny egyensúlyra figyelmeztet. A külső világ átalakításának képességéhez önismeretnek és felelősségnek is társulnia kell. A képzelet alkotóereje új lehetőségeket nyithat előttünk, de rabságba is ejthet, ha elveszítjük a valóság és a káprázat megkülönböztetésének képességét. Szepes Mária izgalmas, spirituális és lélektani kérdéseket felvető jövőképe ma különösen közel kerül az olvasóhoz, amikor mesterségesen létrehozott világok és magával ragadó képek formálják figyelmünket. A regény az emberiség jövőjét a tudat érettségével kapcsolja össze: hogyan őrizhetjük meg emberségünket, ítélőképességünket és egymáshoz fűződő kapcsolatainkat egy mind összetettebb világban?