A tetralógia harmadik, egyben legterjedelmesebb kötete, mely Putifárné és József jól ismert történetére épül. Józsefet a midianita kereskedők Egyiptomba viszik, ahol Putifár házának egyik elöljárója megveszi. Új hazájában felveszi az Ozarszif nevet, ami a kútban töltött három napját halálnak és újjászületésnek értelmezi. József kellemes külseje, jó modora hamar felkelti Putifár feleségének figyelmét, aki csinos, fiatalasszonyként többre vágyik, mint amit férje, a még gyermekkorában kasztrált Putifár meg tud neki adni. Ugyanakkor Putifár az egyik legnagyobb - címre, alakra, tekintélyre - udvari méltóság, ám számára mind a házasság, mind a címek pusztán eszközt, keretet adnak. Ám legbelül nem az a hatalmas monolit, kikezdhetetlen lélek, mint amilyennek tűnik és szüksége van József lelki támaszára, ezért a készülő házasságtörésre utaló szembetűnő jelek ellenére nem űzi el Józsefet házától, s ezzel a cselekmény feltartóztathatatlanul áramlik a regény központi jelenete, a hálószoba-jelenet felé. Ám József erkölcse kikezdhetetlen, elmenekül a helyzetből. Ám Putifár hamisan megváldolja őt, és József ismét börtönbe kerül. A kötetet ezúttal is Sárközi György fordításában közöljük.