Mást hibáztatni a sikertelenségeinkért mindig kifizetődőbb, mint szembenézni a saját gyengeségeinkkel és mulasztásainkkal. Ámde minden igyekezet, amely utólagosan akar bosszút állni a múlton, szükségszerűen könyörtelen és igazságtalan – noha épp azzal indokolja önmaga létezését, hogy egy egykori igazságtalanságot kíván megszüntetni. Csakhogy ez képtelenség: Thomas Sowell amerikai társadalomtudós véleménye szerint aki a múlton változtatni akar, az becsapja önmagát, és másokat is hiteget; az egyenlőség követelése megalapozatlan utópia; a „rendszerszintű rasszizmus” pedig értelmezhetetlen és igazolhatatlan dogma, ami csak arra jó, hogy elfedje a valóságot, amely – tetszik, nem tetszik – sosem volt igazságos. Az egyenlőségre törekvő ideológiák valójában nem vesznek tudomást a világ valós működéséről, amely diszkriminál, és egyenlőtlenségeket okoz. A sérelmek életben tartása, felnagyítása azonban éppen arról tereli el a figyelmünket, ami a legfontosabb lenne: hogy miként tegyük jobbá a most és a majdan élők helyzetét…