Az élet egy játék. Az ember szerepét játsszuk, így hát emberi tapasztalásaink lesznek egy sor korlátozottsággal, hibával és játszmával kapcsolatban, melyek elfedik a mélyben meghúzódó angyali tudatosságunkat. A Tudatosság játékában Adamus Saint-Germain, a Felemelkedett Mester, azt kéri az olvasóktól, hogy egy Mester szerepét játsszák el ahelyett, hogy egy „nem igazán tökéletes” emberként viselkednének. Ha így tesznek, az szó szerint megváltoztatja az olvasók életébe bevonzott energia típusát, és ezáltal átalakítja azt a valóság-színpadot, amelyen élik az életüket. Néhányan megkérdőjelezik majd ezt a megközelítést, mondván: „Ez nem valóságos, hiszen csak egy szerepet játszunk”, amire Adamus azt feleli: „De az életetekben minden csupán egy szerep, akkor hát miért ne játszanátok inkább a sikeres, egészséges és bölcs Mester szerepét? Ez megváltoztatja az életetek színpadát. A valódi kérdés azonban az, hogy valóban készen álltok-e egy lényegi változásra, vagy csak megpróbáljátok feltakarítani a jelenlegi színpadotokat?” A Tudatosság játéka megnevettet, feldühít, és megkérdőjelezteti az olvasókkal a valóság teremtésével és megtapasztalásával kapcsolatos régi hitrendszerüket. Mire elolvassák Saint-Germain utolsó szavait, jónéhány öröm- és hálakönnyet fognak ejteni, ráébredve, hogy az élet valóban nem más, mint a tudatosság játéka. „Mert minden jól van a Teremtés egészében.” – Adamus Saint­Germain