Sok-e huszonhatezer, vagy kevés? – teszi fel a kérdést új könyvében dr. Csernus Imre. Nem forintban, hanem napban, mert átlagosan ennyi jut nekünk, magyaroknak ezen a földön. Nem sok, de nem is kevés. De vajon tudunk-e őszintén és bátran élni, hogy ebből a huszonhatezerből egyetlen napot se pazaroljunk el? Megélünk-e minden egyes pillanatot, vagy észre sem vesszük, milyen évszak van körülöttünk? Megértjük-e a mindennapi rohanásban a behavazott táj, a tavaszi feltámadás, a beérő búzamezők, a hulló falevelek üzenetét? Tudunk-e úgy élni, hogy minden egyes nap ünnep legyen számunkra? Vagy folyton csak a múlton és a jövőn rágódunk, és emiatt a jelen kicsúszik a kezünk közül? Mindenki a saját sorsának a kovácsa – vallja a neves pszichiáter, aki ezúttal szokatlan formában, az év tizenkét hónapja köré rendezett gondolatokban osztja meg velünk nézeteit az életről, az emberhez méltó létről és a boldogságról. „Számomra a folyékony tűz, a láva nagyon fontos motívum, az életet jelképezi: a lávafolyam vékonyan indul, a közepe kiszélesedik, majd a vége lassan eltűnik. Az én szememben a láva azt jelenti, hogy az ember mer tűzzel élni, szenvedéllyel élni, kitűnni a feketeségből, mert miközben a környezete fekete, a láva maga a tömény intenzitás. Ugyanakkor vállalja azt is, hogy egyszer elég, hiszen valamikor a láva is kialszik majd.” DR. CSERNUS IMRE ajánlatokat tesz nekünk. Kinyithatjuk a szemünket, és felismerhetjük, milyen az őszinte, kiteljesedett élet. Beszélhetünk az érzéseinkről, bátran bevallhatjuk, ha hibáztunk, és elfogadhatjuk, hogy nem lehetünk tökéletesek. Tanulhatunk a hibáinkból, és mindig van lehetőségünk keresni a megoldást. És ami talán a legfontosabb: vállalhatjuk a felelősséget saját életünkért. A valódi, felnőtt életünkért.