Egyedül vagy otthon. Az éjszaka sötétjében különös neszre leszel figyelmes: mintha lenne valaki a házban rajtad kívül. Te viszont mégsem kiáltasz segítségért, nem rohansz a telefonhoz, nem próbálod minél előbb elhagyni a házat, hiszen tudod. Megtanultad. Számtalanszor tapasztaltad. Nincs senki a szobában, a különös zajokat pedig csupán a szél, a régi bútorok, a kihűlő vízvezetékek adják ki. Azonban hiába élted már át százszor, ezerszer, vagy milliószor, az első gondolatod mégis mindig az lesz: valami ott lapul a sötétben. Történeteink főhősei rendre olyan helyzetekben találják magukat, ahol a józan ész szabályai többé már nem érvényesek. Mindaz, amit tudni véltek a világról, nem lehet a segítségükre. Egyetlen lehetőségük marad csupán: felfedezni magukban az ösztönt, amit a modern társadalom minden lehetséges módszerrel igyekszik kiirtani. Azt a kis hangot, ami egész életükben próbálta felhívni a figyelmet az ágyuk alatt vagy a szekrényükben élő szörnyekre. Ami tudja, hogy a mumus valódi. Hogy sosem vagyunk egyedül a sötétben. Vajon képesek lesznek szembenézni a rájuk leselkedő fenyegetésekkel? Kétkedésük ellenére segítségért kiáltani? Elfogadni, hogy nem minden a képzeletük szüleménye, amit túl borzalmasnak találnak ahhoz, hogy valódi legyen? Egyáltalán elég lehet mindez a túléléshez, vagy a sorsuk eleve meg van pecsételve? Ezekre, és még számtalan kérdésre kínál választ ez a kötet, amely négy különböző novellán keresztül mutatja be a világot, amelyben a rémálmok nem érnek véget, mikor felébredünk.