Magdus Melinda írónő második novelláskötete megjelenését a gyerekkor, az ifjúság, a boldog, vagy nehéz sorsú vidéki élet bemutatásának szánta. Minden, ami emberi, ami emlékeink között felbukkan és végig kísért, a nyomasztó, vagy éppen kellemes érzések, tragédiák nyomán, egy életen át. A parasztember egyszerűsége és kitartása, röghöz kötöttsége épp úgy szerepel novelláiban, mint a fiatalok lázadása, haladó szellemű szembenállása a megszokással, a beletörődéssel. Az egyéni tragédiák is tanulságot hordoznak. A vidéki élet egyik nagy előnye, hogy a kis közösségek élete közelebb hozza az embereket egymáshoz, ugyanakkor korlátozza is a külvilág hatásait, a benne élők szabadságát. Ez az előítéletekkel teli világ sokszor az egyéni tragédiák okozója is. Melinda novelláit áthatja egy életérzés, az emberek szeretete, a vallás, ami erkölcsi tartást is ad a hiten kívül. Balassagyarmaton született, és mindmáig egy kis nógrádi faluban él férjével. Az olvasás szeretetére édesanyja tanította meg. Már gyerekkorában fogékony volt a versekre, csodálta a költészet kifejező erejét. Évekkel ezelőtt próbálkozott újra írással, hosszabb kihagyás után.” Ki akarom írni magamból a küzdelmeimet, a fájdalmaimat és az örömeimet egyaránt.” Írja magáról, az íráshoz való viszonyáról. Több antológiában is jelentek meg írásai. Ez a kötet tematikus sorrendben összegyűjtött novelláit tartalmazza. A gyerekkor, a serdülő fiatalok problémái és a házasélet nehézségei is megjelennek írásaiban. Az öregedéssel is foglalkozik, a környezet és az idős emberek viszonyának változásaival. A kor, amelyben élünk másképpen láttatja velünk ezt a viszonyt, mint a korábbi évtizedek, tekintélyt tisztelő hozzáállása. Melinda a versek világában is otthon van. Több mint kétszáz verse tanúskodik erről. Két éve jelent meg verseskötete, Zümmögéseim címmel. A kötet utolsó novellája, a címadó írás, egy egyke gyerek testvér utáni vágyakozásáról szól. Megfogalmazódik benne az igény a többgyerekes családmodellre, de nem a társadalmi elvárásoknak megfelelően, hanem a testvér nélkül cseperedő lány vágyaként. Melinda írásaira jellemző módon mindig a jó kerekedik felül. Izgalmas, különös hangulatú novellái, gyakorta érdekes fordulattal fejeződnek be. Olykor nyitottak, a megoldások tekintetében, mint a valóság maga. Ajánlom ezt a kötetet azoknak, akik érdeklődéssel fordulnak az irodalom hétköznapi ábrázolásai felé, és kedvelik a rövid, tömör megfogalmazásokkal élő műfajt, amely azonban magába rejti egy egész élet tanulságait, a történet kereteiből kilépve. Budapest, 2021. október Horváth János