Anne Boyer kortárs költőnőnél 41 évesen agresszív mellrákot állapítottak meg. A váratlan diagnózis kettétörte addigi életét, a felépüléshez vezető út pedig teljesen megváltoztatta a halandósághoz és az élethez való viszonyát. A betegségen átesett művészek – Audre Lorde, Kathy Acker, Susan Sontag – írásaihoz kapcsolódva Pulitzer-díjas könyvében kendőzetlenül számol be a fájdalmas kezelésekről, testi-lelki kínokról és a társadalom rákkal kapcsolatos ellentmondásos hozzáállásáról. Szembesít azzal, mennyire méltatlanul várja el a külvilág a betegektől a „példamutató” viselkedést – hogy egészségesen étkezzenek, vegyenek részt jótékonysági eseményeken, méltósággal viseljék a fájdalmat –, milyen erősen meghatározza a társadalmi helyzet a gyógyulás esélyeit, és milyen jelentős gazdasági érdekek akadályozzák a rákkutatást. Kíméletlen hangvételű, mégis lírai könyve érzékletes költői képekben gazdag irodalmi alkotás, személyes vallomás a szenvedésről és annak értelmezéséről, a rákkal való küzdelem esetlegességéről, megrázó fázisairól. Feloldásként és támaszként szolgálhat a rákbetegek és környezetük számára a betegség okozta bűntudat elengedéséhez, a lelki és testi sebek elfogadásához.