Belenéztem a Napba, és megláttam a lelkem. Megláttam mindazt, ami hosszú évek alatt megtörtént velem. Elmondhatatlan, hogy mennyi szín van és volt életem festővásznán! A sok élmény és megtapasztalás, ami engem ért, számtalan tanulnivalót, örömet, bánatot, reményt, hitet és szeretetet adott. Ezekről ad számot ez az önéletrajzi ihletésű novelláskötet. Dörfler Katalin (1954) kisgyerekkora óta ír. Verseskötete Fáznak a csillagok címmel készült el. Írásai megjelentek az Álomban, ködben, harmatban, a Szótól szóig és a NOVUM #12 antológiában, az Európa, mi is jövünk válogatott gyűjteményben, a Tiszavidék című folyóiratban és a Fényszóró lapban. Szerkesztőként működött közre Oszlár Zsuzsanna mesekönyveiben (Tűzben nyíló bűvös virág és Csendül az éj). Életsarok címen riportokat készített, irodalmi esteket tartott. Én az írásban komponálok, a hímzésben festek, és a gyöngyözésben alkotok, ez vagyok egészben én, ez a mottóm.