Giacomo Casanova jóval több volt, mint korának hírhedt nőcsábásza: papnak készült, majd katonatiszt lett, diplomataként éppúgy megállta a helyét, mint színházi hegedűsként, szélhámosként vagy botcsinálta alkimistaként. Rendkívül szórakoztató emlékirataiban – szoknyavadászként elért sikereinek részletes ismertetésén túl – életének fontosabb fordulatairól is beszámol, és bemutatja nekünk a XVIII. századi Velence pezsgő életét. *"Vezérünk, az elkelő Balbi család egyik tagja így szólt:– Kitűnő mulatság volna ezt a három senkiházit külön-külön elragadni e csinos nő mellől, aki ily módon szükségképpen a mi segítségünkre szorulna."♦"A paplan alól kibukkan egy elragadó, kócos, üde, nevető fej, amely férfi hálósipkája ellenére azt a nemet árulja el, amely nélkül a férfi a legboldogtalanabb állat volna a földön."♦"Arra születtem, hogy szeretőt tartsak, és vidáman éljek vele."♦"Most már tudtam, mihez tartsam magam, mert mi más lehet ennek a cselszövésnek a célja, ha nem az, hogy szerelmi találkákhoz vezessen?"♦"Vasárnap este kétevezős gondolát béreltem, és körbehajóztam Murano szigetét, hogy felderítsem a casinóhoz közeli partot, és felfedezzem, milyen rejtekajtón szökik ki kedvesem a kolostorból."♦"Leszakítottam a rózsát, és mint mindig, pompásabbnak találtam azoknál, amelyeket korábban gyűjtöttem, amióta csak aratgatok a szerelem termékeny mezein."