Amikor dr. Wassell 1842. júliusában visszakerült Amerikába, azonnal meglátogattam és néhány napot úgyszólván éjjel-nappal együtt töltöttem vele. Így jutottam ahhoz az anyaghoz, amelyre ezt az elbeszélést felépítettem. Kikérdeztem néhány tengerészt a Marblehead legénységéből is (ebben a történetben költött neveken szerepelnek); azután elutaztam Arkansas-ba, ahol alkalmam volt bizalmasan elbeszélgetnem a doktornak sok barátjával és hozzátartozójával; közöttük feleségével és édesanyjával is. Nem is vártam, hogy munkám, amely egyszerű adatgyűjtésnek indult, végül mélységes lelki élménnyé váljék számomra; de így történt. Könyvemet e történet hősének ajánlom, nemcsak azért, mert bámulom a bátorságát, hanem hálából is azért, mert mindnyájunk életének ezekben a legsúlyosabb napjaiban visszaadta és megerősítette hitemet az emberben. (James Hilton) És hogy miért tett ily hatalmas benyomást Hiltonra dr. Wassell? Nos, azért, mert a II. világháború idején a távol-keleti hadszíntéren minden létező és nem létező eszközzel, orvosi hivatásán messze túlmutató emberséggel mentette meg húsz amermerikai sebesült katona életet, akiket evakuált, majd egy hajó fedélzetén szerencsésen menekített Ausztráliába. Az igaz történet megírásával tisztelgett James Hilton a kiváló orvos és nagyszerű ember előtt.