Jennette McCurdy hatéves korában járt először szereplőválogatáson. Az anyja álma az volt, hogy sztárt faragjon az egyetlen lányából, Jennette pedig bármit megtett volna azért, hogy boldoggá tegye az anyukáját. Úgyhogy belevágott az anyja által „kalóriamegvonásnak” nevezett módszerbe, alig evett, és naponta ötször állt mérlegre. Tűrte az átfogó otthoni szépítkezéseket, miközben anyja korholta, miszerint „Láthatatlan a szempillád, érted? Szerinted Dakota Fanning nem festi az övét?”. Jennette-et egészen tizenhat éves koráig az anyja fürdette, eközben osztozott vele a naplóján, az e-mail-fiókján és a lány összes bevételén is. Jennette rendíthetetlen részletességgel meséli el mindezt – ahogy arról is beszámol, hogy mi történik, amikor egy álom végre valóra válik, és a nyakába szakad a hírnév. Bár az anyja a fellegekben jár, fan club moderátorokkal e-mailezget, és a keresztnevükön szólítja a paparazzókat („Helló, Gale!”), Jennette-et felemészti a szorongás, a szégyen és az önutálat, ami étkezési zavarokban, függőségben és egy sornyi egészségtelen kapcsolatban mutatkozik meg. Ezek a problémák csak súlyosbodnak, amikor nem sokkal azután, hogy megkapja az újabb főszerepet, az anyja meghal rákban. Végül Jennette a gyógyulás útját választja, és úgy dönt, életében először azt fogja tenni, amit valóban akar. Ez a kötet jóleső elfogulatlanságával és sötét humorával inspiráló történet az alkalmazkodóképességről, a függetlenségről és annak öröméről, amikor az ember saját maga samponozhatja be a haját. A könyv 2022-ben elnyerte a Goodreads Choice Award díját a legjobb memoár és önéletrajz kategóriában, több mint 202 ezer olvasói szavazattal. 2023-ban megkapta az Amerikai Könyvtárosok Szövetségének Alex-díját. Emellett a The New York Times bestsellerlistájának első helyét is elérte.