Jennette McCurdy hatéves korában járt először szereplőválogatáson. Az anyja álma az volt, hogy sztárt faragjon az egyetlen lányából, Jennette pe- dig bármit megtett volna azért, hogy boldoggá tegye az anyukáját. Úgy- hogy belevágott az anyja által „kalóriamegvonásnak” nevezett módszerbe, alig evett, és naponta ötször állt mérlegre. Tűrte az átfogó otthoni szépít- kezéseket, miközben anyja korholta, miszerint „Láthatatlan a szempillád, érted? Szerinted Dakota Fanning nem festi az övét?”. Jennette-et egészen tizenhat éves koráig az anyja fürdette, eközben osztozott vele a naplóján, az e-mail-fiókján és a lány összes bevételén is. Jennette rendíthetetlen részletességgel meséli el mindezt – ahogy arról is beszámol, hogy mi történik, amikor egy álom végre valóra válik, és a nyakába szakad a hírnév. Bár az anyja a fellegekben jár, fan club moderá- torokkal e-mailezget, és a keresztnevükön szólítja a paparazzókat („Helló, Gale!”), Jennette-et felemészti a szorongás, a szégyen és az önutálat, ami étkezési zavarokban, függőségben és egy sornyi egészségtelen kapcsolat- ban mutatkozik meg. Ezek a problémák csak súlyosbodnak, amikor nem sokkal azután, hogy megkapja az újabb főszerepet, az anyja meghal rák- ban. Végül Jennette a gyógyulás útját választja, és úgy dönt, életében elő- ször azt fogja tenni, amit valóban akar. Ez a kötet jóleső elfogulatlanságával és sötét humorával inspiráló tör- ténet az alkalmazkodóképességről, a függetlenségről és annak öröméről, amikor az ember saját maga samponozhatja be a haját.