Tizenkét év nagyon hosszú idő a sportolók életében. Csupán tíz versenyző volt, aki részt tudott venni a háború előtti utolsó és a világégés utáni első olimpián is, de közülük csak egyetlen mondhatta el magáról, hogy Berlin és London között megjárta Auschwitz és Buchenwald poklát. Az egyetemi világbajnok, kétszeres Európa-bajnok, kétszeres világcsúcstartó, úszóként és vízipólósként egyaránt sokszoros francia válogatott Alfred Nakache – akit világszerte Artem („a hal”) néven tiszteltek – tizenhárom évesen költözött át algériai szülőföldjéről Franciaországba. Néhány év múlva már a francia úszóválogatottal járta be Európát, és az ifjú generáció egyik legnagyobb reménységeként tekintettek rá. Sikerei azonban irigységet, féltékenységet szültek egyes vetélytársaiban, és amikor – a francia hadsereg kapitulációja és az ország német megszállása után – alkalmuk nyílt rá, bosszút álltak a medencében elszenvedett vereségeikért. Dolgukat megkönnyítette, hogy Artem bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, s így a kollaboránsok két jogcímen, zsidó származása és ellenálló volta miatt is követelhették Alfred Nakache letartóztatását és deportálását. Edzettségének és főleg kivételes mentális erejének köszönhetően Artem nemcsak hogy túlélte a koncentrációs táborok megpróbáltatásait, de hazatérése és hosszú lábadozása után még arra is képes volt, hogy ismét kvalifikálja magát a világ legjobb sportolói közé. Franciaországban ma is több uszoda viseli a francia úszóbajnok nevét, aki a floridai International Swimming Hall of Fame-ben is emléktáblát kapott.