"1942. július 15-e, szerda Emlékezz erre a napra. Soha ne feledd. El kell mesélned a következő nemzedékeknek. Ma nyolc óra óta bezártak minket a gettóba. Most itt lakom. Elszigeteltek a világtól, és a világot tőlem." Egy fiatal lány, Renia arról ábrándozik, hogy majd költő lesz. De zsidó, Lengyelországban él és most 1939-et írnak. Amikor Oroszország és Németország betörnek a hazájába, Renia világa összeomlik. Az anyjától elszakadva, sietve kell menekülnie Przemyslből az éjszakai bombázások elől. Látja, hogy vész nyomuk más zsidó családoknak, végül tanúja lesz a gettó létrehozásának. De a háború borzalmain túl számtalan szépségben is része van, amikor kezd íróként rátalálni a saját hangjára, és életében először lesz szerelmes. Ő és Zygmunt, a fiú, akibe beleszeret, pár órával azelőtt váltják az első csókot, mielőtt a nácik elérik a szülővárosát. És Zygmunté az utolsó, szívfájdító bejegyzés is Renia naplójában. Renia naplóját, amire hetven év után most bukkantak rá ismét, máris a holokauszt irodalom klasszikusaként emlegetik. Az Anna Frankra emlékeztető tiszta hang és tehetség révén különleges tanúságtételt tartunk a kezünkben a háború szörnyűségeiről és a legsötétebb órákban is létező életről.